„Egy fecske is csinál nyarat!”

2015.04.22 15:26

EGÉSZSÉGMEGŐRZÉS A KŐRÖSI CSOMA SÁNDOR ÁLTALÁNOS ISKOLA ÉS GIMNÁZIUMBAN

A Sziget Droginformációs Alapítvány felkérésére csatlakoztunk A KŐRÖSI CSOMA SÁNDOR ÁLTALÁNOS ISKOLA ÉS GIMNÁZIUM egészségmegőrző programjához. A tanintézmény minden osztálya részt vett a programban, 1-4 osztályosokkal az egészséges életmód kialakítására törekedtünk, az 5-12. osztályosok drogprevenciós foglalkozásokon elmélkedhettek arról, hogy a legális vagy illegális drogok a veszélyesebbek, kell-e legalizálni a fiatalok körében oly népszerű marihuánát, milyen jogi következménye lehet annak, ha valaki drogot fogyaszt, terjeszt, termeszt. A 9-12 osztályosokkal Életúttervezés foglalkozáson próbáltuk megfejteni, lehet-e, kell-e egy életre tervezni, ha igen, hogyan, miért, kinek a segítségével?

A diákok a legtöbb osztályban nyitottak, érdeklődőek voltak, mind az alsósok, mind a felsősök. Már a szünetekben is odajöttek, beszélgetéseket kezdeményeztek a gyerekek: „Mi mikor mehetünk? Miről lesz szó?” A mindenkori módszerünk szerint dolgoztunk, és hagytuk, hogy a beszélgetések témáját - amennyire a program engedi - a diákok érdeklődése határozza meg. Tettük ezt azért is, mert az időnk borzasztóan kevés volt arra, hogy mindenre kitérjünk. A foglalkozás első néhány percét ismerkedésnek, szintfelmérőnek szántuk, hogy könnyebb legyen elmerülni a fiatalokat közvetlenül érintő kérdésekben.
 

Az előadásokon nyitott kérdésekkel vezettük rá a diákokat a helyes megoldásokra. Elsősorban azt erősítettük, hogy minden, ami bekerül a szervezetbe, hatással van az agy és a test működésére, és arra is, hogy a legális és az illegális anyagok milyen módon befolyásolják mindezt. Az alsósoknál a test megismerése, az énkép felismerése került előtérbe, így jutottunk el fokozatosan a drogokig. Az alsós gyerekek aktívak voltak a test megismerésében, szívesen rajzolták meg a belső szerveket és tudásuknak megfelelően elemeztük azok működését. Nagy hangsúlyt fektettünk az egészséges táplálkozás kérdésére. Ügyesen sorolták mindannyian, hogy „Zöldséget, gyümölcsöt kell enni!”. Próbáltuk tudatosítani bennük, hogy a gabona és húsfélék is fontosak a szervezet fejlődéséhez, jó működéséhez. A felsősök örömmel vették a szervrendszerek együttes működésének szemléltetését, a szituációs játékokat, a komolyabb témákat. 


A XVII. Kerületben élő gyerekek sem térnek el az országos átlagtól a dohányzás tekintetében, már az alsó tagozatban is akadnak diákok, akinek gondja van a dohányzással. A kábítószer használat azonban sokszor generációs-probléma. Az idősebb testvéreknél tapasztalják a drogozást (fű, kristály stb.), a nővér, a báty, a kortársak drogozása számukra elfogadott. Az alkohol jelenléte is mindennapos, nem értékelik drognak. Az energiaital viszont a legsúlyosabb probléma ebben az iskolában is. Ezektől való rosszullétekről szinte minden osztályban hallottunk történetet. Az iskolás nemzedéknek már lételeme az energiaital fogyasztása (tisztelet a kivételnek!) ezért alaphangon pörögnek, azt gondolhatnánk, hogy ilyen a személyiségük, pedig csak az energiaital miatt nem tudnak megfelelően viselkedni. Folyamatosan kialvatlanok, álmosság ellen újabb energiaitalt fogyasztanak és a folyamatnak nincs vége! A Coca-cola-nemzedék után ez az energiaital-nemzedék! Próbáljunk meg tenni ellene!

A kábítószertől nem félnek, buliból néhányan ki is próbálják, de szerencsére nem általános ez sem.  A filmek kapcsán értelmes hozzászólások jöttek, bajban tudják, hogy mit tegyenek. A drogok mellett némi szexuális felvilágosítást is belecsempésztünk az előadásokba, hiszen ez szorosan kapcsolódik a drog témához, a buli és dizájner drogok kapcsán jöttek a személyes élmények. A KCSS Iskolában is voltak diákok, akik dizájnerdrog rosszullétről számoltak be. Mindemellett még mindig úgy gondolom, hogy a legális drogok sokkal nagyobb problémát okoznak ebben a kerületben is.

A felsőben életúttervezés foglalkozásokon próbáltuk felvázolni, melyek azok a tudatos döntések, amelyek meghozatala szükséges az egészséges életúthoz. Tanácsokat próbáltunk adni a tovább tanulás tekintetében, vita tárgyát képezte a diploma vagy szakma kérdése. Az 5 legfontosabb tényező, amit fontosnak éreznek az életükben (sorrendet tekintve is!): pénz, egészség, kapcsolatok, család és szerencse. Sajnos a PÉNZ-kérdés itt is erősen dominált. A tudatos döntések kapcsán megnéztünk több filmet is a témákhoz kapcsolódóan, a legnépszerűbb – szinte minden osztályban – a Look up, azaz Nézz fel című rövidfilm volt, amely szókimondóan szembesíti a fiatalokat önmagukkal, vagyis az online nemzedékkel. Hangsúlyos vita alakult ki, hogy az offline vagy online kapcsolatok a gyakoribbak, mit tegyünk, hogy élővé váljanak a baráti és emberi kapcsolatok. A virtuális világ nem a valós világ! Sok ember ide menekül, ki-ki miért, netán magányos, itt keresi a szeretetet, a barátokat vagy a szerelmet. De ez az igazi zsákutca. A gyerekek maguk is hangsúlyozták, „a virtuális barátok is fontosak, de sokkal fontosabb, hogy a valós világban találjuk meg és fedezzük fel az élet igazi örömeit, az igazi  barátokat, a szerelmet, mert csak ott lehetünk igazán boldogok!” Volt olyan diák, aki szünetben azzal keresett meg, hogy segítsek neki „leszokni a telefonról”. Kérdésemre mihez használja az eszközt, a válasz: „Mindenre. A telefon a mindenem!” A kislány arról számolt be, hogy idén kezdte tanulmányait ebben az iskolában és nem fogadták be, nincsenek barátai… Javasoltam, talán telefon helyett kezdeményezzen élő kommunikációt kortársaival, ha nincs barátja az osztályban, menjen ki a folyosóra, találjon pajtásokra egyéb osztályokban… Nehéz ebben a kérdésben okosnak lenni, de talán jelzésértékű az is, hogy szeretnének élő kapcsolatokat, csak nehezen megy annak kialakítása… Nagyon népszerű téma volt a média hatása, a reklámok befolyásolása. Célom volt felhívni a figyelmet arra, hogy amennyibe kreatív ügynökségek munkatársai lesznek a későbbiekben, tudják, ismerjék és ismerjék fel a reklámok fiatalokra gyakorolt hatását! És annak felelősségét!

Néhány helyen tapasztaltuk, hogy a dohányzással kapcsolatos szigorú törvények ellenére (az iskola 5 méteres körzetében tilos a dohányzás), az iskola kapuja előtt mégis láthatóak cigi csikkek. Mi a prevencióban a nevelésre hagyatkoznánk, mert az egyszeri-kétszeri megjelenésünknek nincs igazán maradandó hatása, ha a pedagógusok nem csatlakoznak a munkánkhoz. A folyamatos jelenlét fontos, ismételjék a tanárok a tőlünk hallottakat, beszélgessenek folyamatosan erről a gyerekekkel! Sajnos, szomorúan tapasztaltuk, hogy a tanárok aktivitása, a téma iránti érdeklődése nagyon gyér volt. Az alsó osztályban még igen, de a felsőben kevés olyan tanár volt, aki szívesen beült volna az előadásra, de kivételek akadtak, Ildikó, az informatika tanár több ízben is, a kémia tanár, még egy kísérlettel is segítette az előadást (a dohányzás káros hatásait mutatta be kémiai eszközök segítségével, köszönet érte!) Nehéz megváltoztatni a szemléletet a diákokban, de mégis minduntalan tudatosítani kell bennük, hogy minden rossz környezeti hatás és szerencsétlen családi körülmény ellenére a jövőjük csak rajtuk múlik. Hisszük, „egy fecske is csinál nyarat!”